Nem, nem vagyok sátánista. A 666 Satan egy manga japán címe, és mivel ezt nyugaton túl durva címnek találták, egyszerűen átnevezték O-Parts Hunterre. Ez a kedvenc mangám, szóval nézzétek el ha esetleg elkezdenék itt nyáladzani… x’D
A manga Kishimoto Seishi munkája, aki nem más, mint a Naruto alkotójának, Kishimoto Masashinak az ikeröccse. Ennél fogva a két manga grafikája eléggé hasonló, és emiatt Seishit eléggé szerették piszkálni. Ráfogták, hogy másolt a bátyjáról, holott csak elég hasonló a rajzolási technikájuk. Pl fogadni mernék hogy Sai és Cross karakterének azért van valami kis köze egymáshoz… 
Történetünk azzal kezdődik, hogy egy Ruby Crescent nevű lányka lezuhan egy magas oszlop tetejéről egy gyerekre, aki tökéletesen úgy néz ki, mint Szörnyella fiúban. A fiúcska pénzmániás, eléggé nagyszájú és mindenképp a világ egyedüli ura akar lenni, a neve pedig Jio Freed. Hamarosan kiderül, hogy egy olyan világban vagyunk, ahol ez már kb a negyedik civilizáció, mert az előtte lévők mind elpusztultak. A legelső emberkék készítettek különös erőkkel bíró tárgyakat, amik az O-részek, vagyis O-Part-ok. Ezeket nem mindenki tudja használni, csak az O.P.T.-k, avagy O-Part Tactician-ok. Ezek gyakorlatilag olyan emberek, akik hasonlítanak a régi idők embereire, akik mind O.P.T.-k voltak, tehát mind tudták ezeket a tárgyakat használni. Hozzá kell tenni, hogy nagyon kevés O.P.T. létezik. Ebből már látszik, hogy ez egy shounen manga, ahol a fightolás van a középpontban. A manga sok bibliai, zsidó vallási elemet foglal magában. Nyomban kezdjük is Jio-val. Jio sose tudott magának barátokat szerezni. Ennek oka az volt, hogy aki csak összemelegedett vele, nyomban valami szerencsétlenség történt vele, ám hogy ezek miért és hogyan történtek, Jionak fogalma sem volt. Azonban kiderül a történet elején: Jio-ban benne van egy démon, nevezetesen Satan, avagy Sátán. Erről ő nem tehet, így született, de a démon természetesen kever-kavar, acsarkodik, és mindenképp igyekszik minél több erőt átcsikarni magának Jio-ból. Nem csak ő az egyetlen démon, feltűnnek majd még többen is, sőt még angyalok is. Szóval Jio babáról kiderül, hogy O.P.T., a nála hordott bumeráng pedig egy O-Part. Szuper, fightolás, miegymás. Aztán megismerkedhetünk Cross-szal, aki bosszút akar állni Satan-on kishúga haláláért. Nagyon erős kölök, és ami vicces, pár év múlva egy lányosan bishounen kamasz lesz belőle, akiről még a nemét sem lehet megállapítani ránézésre… x’D Következő állomásunk egy város, amit Jio és Ruby megtisztítanak az elnyomó szervezettől, és hálából az ott talált O.T.P. kissrác, Ball csatlakozik hozzájuk. Ball mániái a kerek dolgok – azt nem értem, akkor miért nem vágat magának afrót, mondjuk az afrofonás már megvan… x”D
Ebben a városban összetalálkoznak egy nagyon erős, katanával hadonászó remetével, akit Kirin-nek hívnak, és az egész mangában egyszer láthatjuk a szemét. Kirin eléggé ökörködős típus, imádja a savanyúságot, és van egy öccse, Kujaku, aki mint ellenséges szereplő tűnik majd fel. Kirin tréningeli egy darabig Jio-t és Ball-t, és folytathatnánk évekig a főbb karakterek felsorolását, mert sok van, de térjünk a lényegre. Van két, egymással szembenálló szervezet, a Stea és a Zenom. Előbbinek egy undorító, gonosz banya, utóbbinak egy szakállas bá’ a vezetője. Mindkét szervezet össze akarja gyűjteni a két Kabbalah-fát, vagyis az ezekbe való démonokat és angyalokat. Ez a két fa hatalmas erőket képvisel, és képesek elpusztítani a világot – és kedves kis Stea főnöknőnknek, Amaterasu mikónak ez a leghőbb vágya. Szóval gyakorlatilag ismét világmegmentés van, de amilyen vicces, izgalmas és ötletes a manga, a világmegmentős sablon nem tudta lehúzni a színvonalát. Még pár infó: Szinte minden szereplőben el van bújtatva egy angyal vagy démon. Kirin NEM O.P.T. Itt is lesz Time Jump, de nem olyan idiótán elszúrva mint a Naruto esetében.
Összegzem. Valljuk be: az ismertetőm pocsék lett…. x”D Nézzük a manga pozitívumait és negatívumait.
Pro: izgalmas; ötletes; gyilkos, néha már fárasztó humor; aranyos karakterek; szép grafika; nincs elhúzva, tehát nem olyan mint a rétestészta, mert rövid; a vége IMO nem sablonos.
Kontra: a harc Belzebubbal nagyon el lett húzva; a csajok többségének túl lenge a ruházata.
Szóval kiváló kis manga ez, nekem a kedvencem lett, és még csak nem is hosszú. Csak 75 fejezet. Szerintem garantált szórakozás, érdemes elolvasni.
Majd ha eszembe jut még írok… x’D
Nem lehet folyton vidámkodni egyébként sem.
