No, megnéztem ezt is, röpke két nap alatt. Nem, nem azért mert unalmas volt, hanem eme kétrészes film négy órájába nagyon sokmindent sűrítettek bele, és néha meg kellett állnom kicsit feldolgozni az eseményeket, plusz nem volt elég időm rá tegnap, ezért ma fejeztem be.
Azt előre tudni kell annak, aki ezt leül megnézni, hogy ez nem az a jólmegszokott akciódús, kaszabolós-dirr-durr-leverek mindenkit típusú darab. Készítsetek magatok mellé egy százas zsepicsomagot, mert meglehet, hogy a filmet… végig fogjátok bőgni.
Nem nagyon vagyok jártas Japán történelmében, de azért megpróbálom nektek leírni, miről is szól a film. Szóval valami klánháború-szerűség lehet itt, mert az egész filmben japánok harcolnak japánok ellen, valószínűleg arról van szó, hogy a büszke szamurájokat, akik nem hajlandóak lőfegyvert a kezükbe venni, sitty-sutty lelövöldözik a puskával és karddal egyaránt felfegyverkezett ellenfeleik. Mi a szamurájok ellenfeleinek, azaz a császár párfogoltjainak az életének egy részét és csatáit kísérhetjük végig, azon belül is a Byakkotai nevű alakulatét.
A Byakkotai fiatal tagjai egy iskolában évekig együtt tanulták ki a harc minden csínját-bínját, és minden vágyuk volt, hogy végre részt vehessenek a csatában a hazájukért, a császárért és az Aizu klánért (az ő klánjuk). Szóval a tagok mindössze 16-17 évesek voltak, amikor elküldték őket harcolni. Természetesen mindegyik nagyon örült neki, hogy így szolgálhatják Japánt, de ők még nem tudták, milyen kegyetlen és borzalmas egy háború. Azt beléjük nevelték alaposan, hogy a csatamezőn, harcoshoz méltóan meghalni dicsőség, és sokan eleve úgy mentek el, hogy nem fognak visszajönni. Hősiesen küzdöttek egész végig, de vajon mindegyikük képes volt túlélni a háborút, vagy dicsőséggel haltak meg minden? Megtudjátok, ha megnézitek.
A film legfőbb szereplői Sakai Mineji (Yamashita Tomohisa), Shinoda Gisaburo (Tanaka Kouki) és Itou Matahachi (Fujigaya Taisuke), az ő szemszögükből kísérhetjük végig a történetet.
Tudom, hogy pocsékul írtam le a sztoriját, dehát sajna sose tudtam jól összefoglalni… Szóval a film egy nagyon szép és nagyon megható dráma. Betekintést nyerhetünk a régi Japán életfilozófiájába, végignézhetünk pár csatát, és végigizgulhatjuk, mi történik a három főszereplővel. Nagyon szomorú, és ne sok vidámságra számítsunk. Nagyon szépen lett megfilmesítve a japánok felfogása, a fiatal, még gyerek katonák hősies, önfeláldozó szenvedése, a fájdalom, amit ők és hozzátartozóik éreznek… Mindenképp megéri megnézni.
