Johnny’s Sports Event 2003

Na, megnéztem a Johnny’s Sports Event 2003-at (illetve egy részét, a háromnegyed órás show time-ot a végén még nem volt kedvem x”D). Szerintem a nap legnagyobb arca és egyben katasztrófája nem volt más, mint Tsuyoshi. Nem elég, hogy nem tudta a pálya széléről visszarúgni a labdát (és a leborotvált jobb lábára meg a fűre fogta), elvesztette a meccs végeredményét eldöntő kő-papír-ollót (kínjában el is sírta magát) és a labdát se tudta visszaütni ütővel… Szegény azt hitte, ennél rosszabb már nem lehet – amit meg is nyomatékosított azzal, hogy földhöz vágta az ütőt és a sapkáját -, ennek ellenére még Nino előtt is beégette magát, amikor a nagy harcias, gyilkos tekintetének komolyságát hatástalanította azzal, hogy kis híján hasra esett. ^^” Ha látta volna, milyen fejet vágott Nino, sztem ott helyben kibelezte volna. :”D (na, nem kárörvend… X”D) Na de legalább az az érdeme, hogy futásban jól teljesített.

Szóval véleményezés:
Bevonulás: már épp tátottam el a számat, hogy minek ennyi kocsi, amikor idióta idősebb Dzsánízosaink ezt is elszúrták. Az egyik Vísiküszüs (khmm… V6-es. xD) legurult a járműről, a Tokio második autója meg eleve úgy indult el, hogy az egyik tag nem ült rajta – így hát futott utána (de hogy!!! X”DDD), a társa pedig próbálta keservesen felhúzkodni, mire az egésznek az lett a vége, hogy mindketten leestek a kocsiról. X”DDDDD

Futás: Jól futott a nép, főleg Moriuchi… Morita? x”D Jólvan, akkor még Moriuchi volt, hívjuk most itt úgy. xD Szóval Moriuchi az jól futott, meg Yamapi is, Ryo is, Tsuyoshi is.

Foci: Először Nagase próbálta villogtatni tehetségét, ami sajna nem nagyon jött össze – viszont a Vísiküszü-gárda aratott, főleg Morita Go, meg asszem még Okada Junichi, plusz még az Árásíból Sho.
Ami vicces volt: Joshima bácsi hallgatózása az ellenséges csapatnál (a grabancánál fogva rángatta el asszem Nagase ), Tsuyoshi “legyünk labdák!” felszólalása… No meg az, amikor Nagasét interjúvolták, a háttérben Ohno legalább úgy bólogatott meg vigyorgott a kamerába, mintha vele beszélnének. xD

Baseball: Ami hosszú volt és uncsi. xD A focinál még nem volt olyan szembeötlő, de most már nagyon az – a Nyűszü a futás után rejtélyesen a semmibe veszett. o__o No mindegy, a baseballban Nino volt ász. Akin jól szórakozott az ember, az a Vísiküszüs Inohara volt, aki egész végig egy letörölhetetlen vigyorral a képén játszott. xD

Szóval jó volt, irtózatos ökörködés a Dzsánízosoktól… XD csak kár, hogy a leendő Kándzsáni Ejtó tagok sehol nem voltak

Akira emlékére

Akirával főleg a Sound Of Japan fórumának Jpop részlegében, illetve a Dorama topikban beszélhettünk. Nem ismertük igazán, sokunk, mint én is, csak a fórumon írtunk vele. Azonban a fórumbeszélgetések bőven elegendők voltak ahhoz, hogy minket is magával ragadjon a lelkesedése. Valahányszor írt egy kisregényt valamelyik Johnny’s együttesről, sütött róla, hogy szereti így kifejteni a véleményét és hogy mennyire érdekli a téma. És főleg Yamapit szerette. Ő volt a legnagyobb kedvence. Már messziről látszott róla, hogy nagy fanje: Pi avatar, gyakran Pi vagy NEWS aláírás, és hosszú hozzászólások Yamapiról, amiknek a végén általában nevetve megjegyezte, hogy megint elragadta a hév és hogy valószínűleg senkit sem érdekel. Segíteni is sokat segített. Egyébként is sok letöltőlinket rakott a hozzászólásaiba, de ha valaki keresett valamit, örömmel megkereste azt is.

Szerettünk vele beszélgetni.

Tegnap este azonban sokkolt minket a hír… Múlt szombaton, amikor a barátnőjéhez ment volna, hirtelen rosszul lett, és leállt a szíve. Megpróbálták újraéleszteni, majd kórházba került, ahol lélegeztető gépekre kapcsolták. Azonban kedden, október 14-én Akira meghalt…

Búcsúzzunk Akirától a Byakuya Fansubs videójával. Tetszett volna neki, abban biztos vagyok…

Mint mondtam, nem nagyon ismertük – mégis fáj, hogy elvesztettük. Hiányozni fogsz, Akira… Nyugodj békében…

Fantastipo

Na megnéztem a Fantastipo című filmet. Hát egy hatalmas weirdség. Van két tesó, Toraji (Kokubun Taichi) és Haiji (Domoto Tsuyoshi), akik az Armadillo ásványvizes cég góréjának a fiai… A góré meg mást sem csinál, mint hogy csinos lánykákkal teniszezget, idősebb fia, Toraji pedig naphosszat azon ügyködik, hogy egy terepasztalt minél jobban és művészibben benépesítsen műanyag elefántokkal, zsiráfokkal, illetve egyetlen orrszarvúval.

A fiatalabb fivér, Haiji, azonban nem igazán találja meg a helyét, folyton azon gondolkozik, hogy neki most mit is kéne kezdenie az életével. Apjának nem igazán tetszik, hogy hetente egyszer jár be a céghez dolgozni, így gondol egyet, nyugdíjazza saját magát, kinevezi Torajit az új főnöknek, Haijit pedig a helyettesének. Azonban még mindig nem teljes az idill: a kissé gyerekes Toraji nem igazán akarja elfogadni, hogy már felnőtt, a lázadó, laza Haiji pedig továbbra se nagyon tudja, mit is kezdjen magával.

A film során nyomon követhetjük, hogyan áll minden rendes kerékvágásba, és hogy találja meg a testvérpár önmagát.

Elég nagy furcsaság az egész: már az alaphelyzet elég érdekes és ritka hülye poénok vannak benne, az eleje alapján azt is hihetné az ember, hogy egy nagyon fárasztó vígjáték lesz ebből. De később feltűnnek a szereplők lelki problémái, ami kissé elgondolkodtatóbb irányba viszi a filmet. Szóval nekem tetszett, aranyos hangulatú, és amilyen ökörség, már azért megéri megnézni.

Ehhez készült a Toraji Haiji – Fantastipo című száma:

Kuitan

Egyszer volt, hó nem volt, tehát nyár volt, vagy meleg tél; volt egyszer egy zabamániákus hapsi, akit összezártak egy borotválatlan, kissé ostoba, ugribugri, de egyébként érző szívű fiatalemberrel; egy nagyszájú, nagyokos, mogorva fiúcskával; és egy kedves, főzőtudományban nem mindig, de általában jeleskedő lánykával. Azaz nem összezárták őket: az ápolatlanfiú Ryosuke-kun (Morita Go) és a főzöcskéző Kyoko-chan (Ichikawa Mikako) a Holmes Agency ügynökei, tehát detektívek… És az ő főnökük lesz a kedves, aranyos, udvarias, de rendkívül torkos Takano Seiya bá’ (Higashiyama Noriyuki), aki nem mellékesen tud azt hiszem csellón játszani!!!! (Ő a Kuitan, azaz Kuishinbou Tantei: Falánk Detektív.)

Később csatlakozik a bandához egy eseménycsavarral a Kaneda Hajime (Suga Kenta) nevezetű, de Kindaichi becenevű nagypofájú kissrác is! Szóval innentől a drágák csupa kajához kapcsolódó bűnténybe botlanak, amit Takano-san bámulatos gasztronómiai tudásával és csodálatosan fejlett ízlelőbimbóival illetve orrával sikeresen meg is oldanak!!!!

Persze nem csak Takano bá’ végzi a munkát, a többiek is kiveszik a részüket! És persze kellenek hülye mellékszereplők is, így jön a képbe két rendőr, a kicsit hülye Igarashi (Sano Shiro) és felettese, az ordítozós, dühödt rendőrnő, Momo-chan (Kyono Kotomi)!!! A cucc zenéje csupa modernre remixelt klasszikus zene, Wagner, Verdi stb… És az opening Vivaldi Négy évszakának a Tavasz tétele, szintén remixelve!!! Szóval jó kis sori ez, nagyon vicces, érdemes megnézni!!!

Kicsit elmebeteg stílusban írtam… xD