KAT-TUN dömping

Végre valahára befejeztem tegnapelőtt elkezdett KAT-TUN dömpingemet… x”D Úgy alapvetően nem volt rossz, de a Queen Of Pirates végefele már nagyon kezdtem unni a fejem… Na, akkor nézzük is körbe tapasztalataimat.

1. Real Face

Véleményem szerint teljesen korrekt debütáló lemez. A Real Face egy nagyon jó szám, gyakorlatilag egyesít mindent, ami a KAT-TUN-t KAT-TUN-ná teszi: Kame és Jin sokat énekelnek (ami viszont nálam negatívum, mert túl sokat vannak nyomatva…), rap, plusz nagyon kevés, de van benne beatbox is. Szóval kitűnő kezdés volt a csapatnak, ráadásba még volt képe a JE-nek hét (!) különböző klipet csinálni hozzá… :”D Aztán utána a Gloria az egy hasonlóan jó dal, végül a cédét zárja a híres és szerintem ritka kedves We’ll Be Alright. 5/5.

2. Best Of KAT-TUN

KinKi Kids-szindrómát figyelhetünk itt meg, ugyanis ennél a párosnál egy napon adták ki a debütáló kislemezt és albumot is, ugyanúgy, mint a KAT-TUN-nál. Nos hát, mit ne mondjak, érdekes egy lemezcím egy újonnan alakult csapatnál az, hogy best of. Először én is csak bámultam, hogy “heeee…? ilyen rég alakultak volna…?”, de nem, hozzá kell szokni hogy csak úgy van ilyen hülye címe neki. Nos hát érdekes, tipikus KAT-TUN-dalok vannak rajta, de valahogy nem nagyon maradt meg bennem a többség, bár jónak jók voltak. Nos hát, akkor a kedvenceim… A She Said… nagyon nagy. XD Az elején ott van Koki szokásos “ladies and gentlemen” maszlagja, aztán meg szokásos éneklősdi van, de nagyon jó. Aztán a Never Again. Ez volt a legelső KAT-TUN számom, és nagyon közel áll a szívemhez. Végezetül ott volt még a Harukana Yakusoku. Nagyon szép kis ének. Adok az albumra egy olyan 4/5-öt.

3. SIGNAL

A címadó számot először nagyon nem szerettem. Csak egy monoton izének tartottam, de aztán megszoktam, most már szeretem is. Néha tiszta jól feldobja az ember hangtulatát… Viszont a klipjében az a nyelvedzés a végén… Hát nevetséges volt, na. :”D Az I’ll Be With You-t meg nagyon szeretem, olyan cép. ^^ 4,5/5

4. Bokura no Machi de

Bezonyám, a Jin nélkül készült kislemez. Véleményem szerint Jin nélkül is szépen hangzik a Bokura no Machi de. Viszont már megint csak Kamét hallom benne… Aztán a Way Of Love az nem tetszett. Unalmas. A Le Ciel mintha jobb lett volna, de nem emlékszem rá… 3/5

5. Cartoon KAT-TUN II You

Jin még mindig nincs. Érdekes egy címe van ennek is, de még mindig értelmesebb, mint az előző albumé. Jó sok szám van rajta, pontosan huszonegy. Ez már sokkal jobban tetszett, mint a Best Of. Az egyik kedvencem Koki Make U Wet-je. Hát lol, ezen a dalon mindig nagyon jól el tudok szórakozni. xD A Key Of Life Marutól a legnagyobb favoritom. Az egész olyan, akár a víz. Egyszerűen gyönyörű… A következő a Lost, ami Ueda szólója. Negatív hangvételű meg szomorú, de szép. Elérkeztünk a hírhedt Samurai☆Love☆Attack-hoz, amit drága Junno követett el. Akármilyen rettenetes is, jó elhallgatni. XD A YOU is egy nagyon jó kis szám, az egyik kedvenc K-T-számom. Végül még ami megmaradt bennem, az a My Angel, You Are Angel. Tackey írta ezt az éneket, és nagyon jóra sikeredett, ha engem kérdeztek. A többi dal nem fogott meg annyira. 4/5

6. Yorokobi no Uta

A Yorokobi no Utát, akármilyen nagy vidámságot is sugall a hallgatónak, sose szerettem túlzottan. Kezdem megkedvelni, de úgy elmegy. Viszont a kislemez másik száma, a Your Side az egyik nagy kedvencem az együttestől. 3/5

7. Keep The Faith

Nos, ennél a kislemeznél kezdett el kifejlődni a KAT-TUN mostani, kicsit rockosodni próbáló stílusa. Nagyon szeretem a Keep The Faith-et, viszont Jin fekete-fehér pulcsija és Junno kiszőkített feje még mindig rettenetes. Koki gangstázását inkább meg se említsük. :”D A Crazy Love szép volt jó volt, a Lovin’ U-ra viszont nem emlékszem. ^^” 4/5

8. LIPS

Hát ez a kislemez közröhej tárgya, na. A zenével semmi bajom, sőt…! A LIPS egy veszett jó dal, imádom. Viszont a klipben az állandó nyelvedzés, meg a lemez borítója egyszerűen lol. X”D A Love meg a Message For You is tetszetős számok. 3,5/5

9. DON’T U EVER STOP

Itt jön az óriáskislemez, amit négy változatban adtak ki. Az elsőn csak a DON’T U EVER STOP, illetve karaoke van, míg a többin a tagok szólói vannak, de olyan ügyesen elrendezve, hogy minél több lóvét húzhassanak ki a fangirlök zsebéből: Kame-Junno, Jin-Koki, Ueda-Maru. Kame szólóját, a w/o notice??-t nem szeretem nagyon… de nagyon tipikusan Kame. XD Junno Natsu no Basho-ja meg akár Arashi-szám is lehetne. o..o Következik a híres LOVEJUICE, Jin előadásában. Ezt viszont szeretem, és ezután persze Yamapinak is kellett egy ilyesmi szám, így jött létre az új Nyűszü albumra a MOLA. XD (Már csak Ryonak kell, ugye Marcsi? X”D) Jön a PARASITE Kokitól, ami nem tetszik. Aztán Ueda Ai no Hanája… Gyönyörűszép dal, az egyik kedvencem innen. Végezetül van még Marutól a SMACK, ami jó nagyon. 4,5/5

10. Queen Of Pirates

Itt a harmadik album is. Kalózkodás egyedül az első számban, a T∀BOO-ban van, ami akár a Karib-tenger kalózaiba is beillene. Szuper. De mint kedves barátosnéim is tudják, a kedvencem erről a lemezről a HELL, NO. xD Meg még szeretem a DISTANCE-t (szééép ^^) meg a MOTHER/FATHER-t is. A többit nem annyira… 4/5

11. White X’Mas

És itt vagyunk a végén… Ritka pofátlanul egyetlen dal, és annak karaoke verziója található a lemezen. Habár a White X’Mas egy nagyon nagyon szép karácsonyi dal, 4/5-öt kap ez is, mert nincs rajta más.

És végül… a megjelenések. Látszik, hogy Johnny-nak és rokonainak az új kiskedvence ez a csapat… Ugyanis egyszerre két új kislemez is várható 2009 elejére. Az egyik Kame doramájához lesz, és One Drop a címe, a másik Maruéhoz és Massuéhoz, ez lesz a Tactics.

PIKA☆NCHI – Life is hard dakedo happy

Tegnap és tegnapelőtt erőteljes KAT-TUN-dömpinget róttam ki magamra, amiből a vége fele már ritka elegem lett. Így hát amikor már a Queen Of Pirates-t hallgattam, eldöntöttem, hogy a K-T után felüdülésnek megnézem ezt a filmet, ami Arashi! Mert az Arashit én sokkal jobban szeretem, mint a K-T-t. ^^ (Igen… nehéz az életem. Ilyen rettenetes dolgokban kell döntenem nap mint nap.)

Szóval ez a film gyakorlatilag semmiről nem szól, ennek elenére nagyon szórakoztató. Van öt jóbarát, akiket az Arashi-tagok játszanak, és az ő életükből kísérhetünk végig egy kis részletet. Mivel már a film nézése közben se tudtam, kit hogy hívnak, nevezzük a szereplőket simán a színészük nevén…

Öt szereplőnk egy Tokyoban (?) lévő kissé elszigetelt szigeten (höhö) éldegél, ahonnan már harmadjára próbálnak kijutni Harajuku negyedbe, mivel az előző két év próbálkozásait elszúrták. Most sikerül is nekik, és hogy miket is tesznek itt, abból gyönyörűen kitűnik a jellemük.

A film legfőbb szereplője Aiba, aki még viszonylag normálisnak számít extravagáns barátai között még úgy is, hogy apja nap mint nap az ablaknál állva mondja be a szigetecske híreit egy mikrofonba. A fiú a negyedben találkozik egy szép lánnyal, akivel randizgatni is kezd, és csakis az ő kedvéért tanul, hogy felvegyék az Aoyama egyetemre. Azonban a románc érdekesen ér véget – meglátjátok, ha megnézitek a filmet.

Ohno egy félénknek és gyámoltalannak tetsző, ritka balszerencsés srácot alakít, aki mindig olyan fejet vág, mint aki most rögtön elsírja magát. Nem is lenne vele semmi baj, ha nem lenne betegesen perverz…

A mindenre ostoba vigyorral bambuló Jun édesapja egy bárt üzemeltet, aminek a munkásai egytől egyik vietnámiak. Ennek fényében kisfiát kemény Vietnám-képzésben részesíti, főleg főzés terén.

Nino egy deszkás, kissé csendes, de nagyon menő csávó szerepét játsza. Azonban családjának nincs sok pénze, és ebből is lesznek bonyodalmak…

Sho pedig az a tipikus japán rosszfiú, akit a filmekben, animékben láthatsz – gondosan beállított, szőkített haja és sebhelye van, ezen felül egy utcai banda vezetőjeként elég sajátosan is öltözködik.

Nos, mint mondtam, a film semmiről se szól, csak eme öt ember mindennapjairól. Azonban van benne egy sajátos dolog, mégpedig a hajó, amin lezüllött felnőttek iszogatnak, bujálkodnak és randalíroznak. Főszereplőink megvetik ezt a hajót és azokat is, akik rajta vannak – nem akarnak ilyen felnőtté válni, és ezt be is bizonyítják… xD

Szóval egy nem világot megváltó, de élvezetes és nagyon vicces filmmel van dolgunk. Ha szereted az Arashit, mindenképp nézd meg, ha nem szereted, akkor is jó szórakozás.

Kis karácsonyi történet

Nos hát, történetünk azzal kezdődik, amikor Mikulás megelégelte, hogy a rénszarvasai túl lassúak, ráadásul pihenniük és enniük is kell néha a nagy út közben. “Ejnye, ezek a rénszarvasok de ellustultak az utóbbi évezred során…! Na nem baj, nem muszáj nekem rájuk támaszkodni…” Nem is tétovázott sokat. Hóval fedett, napelemes kis háza kertjének sarkában egy forróvizes gejzír tört fel, de eddig még nem tudta mihez is kezdjen vele. Most megvilágosult. Az egyik napelemet leszerelte házacskája tetejéről, arra rápakolta, majd erős bőrszíjjal rögzítette az ajándékokat.

Végül odahúzta az újdonsült ajándékhordó eszközt a gejzír nyílásához… és várt, erősen kapaszkodva. A gejzír hamarosan működésbe lépett, Mikulásunk pedig 100000 km/h sebességgel kirepült az űrbe. Ott hatalmas varázserejét és a Tininindzsa Teknőcök újabb szériájából eltanult oxigén nélküli túlélést biztosító meditálást alkalmazva sorban elkezdte az ajándékokat a megfelelő gyermekek házának kéményébe irányítani.

Közben a japán maffia űrsiklói felfedezték, hogy a titkos adatokat szállító még titkosabb üzenővonalakat zavarja valami idegen anyag. Na vajon mi lehet az? Hát persze, Mikulás űrszondája. Természetesen a sok talpnyaló jelentette nyomban a nagyfőnöknek a helyzetet, aki tétovázás nélkül kimondta a bűvös szót: “megsemmisíteni”.

Így hát a maffiának dolgozó űrkutatással foglalkozó cég igazgatója rövid időn belül kiküldetett egy rakétát, amivel szegény Mikulást lelőtték az égboltról.

Mikulásunk szerencsére megúszta a nagy esést, és szégyenkezve somfordált be házikójába, ahol a rénszarvasok egytől egyig lesajnáló, gúnyos vigyorral meredtek rá…

… kivéve az utolsót, aki már békésen szundikált.

Mikulás hiába kérlelte őket, nem voltak hajlandóak elindulni a világ körüli útra. Nem és nem!!!! Így már csak egy reménysége volt szegénynek… Rudolf. Az állandóan náthás Rudolf megértette, hogy Mikulás nagy bajban van, és hogy számít rá, így hát egyedül ő lett befogva a szánba. Kicsit lassan, de biztosan elszállították a gyerekeknek az ajándékokat…

Már azt hitték, minden rendben, amikor egy gyerek így szólt az apjához: “Apa, égett a macim feneke…”

Mint kiderült, hogy amíg az űrből dobálta az ajándékokat, ezzel egyúttal a kandallókat se ellenőrizte… Így sok játék megégett, és elégedetlen szülők tömegei özönlötték el az Északi-sarkot…

Mikulás kicserélte az ajándékokat, így megúszta, hogy megtépjék párszor gondosan fésült szakállát. A rénszarvasok megbocsátottak neki – de csak 10 tonna takarmány fejében. És boldogan éltek amíg… amíg jött a követező karácsony, amiko ris Mikulás megint hülyeséget csinált… De erről majd jövőre.

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!! ^^

Bulldog

Hehe, most kissé meglepődtem. XD

Egy régi Johnny’s együttes, a Four Leaves valamikor a pályafutásuk végén kiadott egy számot, aminek Bulldog a címe. Imádom ezt a dalt, és elég érdekes is úgy összevetve. A szöveg nyelvezete afféle goromba, udvariatlan stílusú. Nem sokat értek belőle, valami harcról, sebekről dudorászik, közben itt-ott áttér a szerelemre és a rózsákra, meg hogy higgyek benne és nézzek a szemébe… o__o Nekem kicsit zavaros, de mindegy, nem akarok egy dalszöveget elemezni, bár lehet hogy arról beszél hogy harcolt a csaj szerelméért.

Az biztos, hogy ahogy éneklik, attól nagyon vad dalnak hangzik. No hogy ne csak beszéljek róla, hallgassátok meg ti is.

http://www.youtube.com/watch?v=xs1cHsDjRdM

Ugye milyen jó? Nos, én ennek a számnak egy új feldolgozását találtam meg most. Nem tudom, nekem fura valahogy, de nem rossz. Egyébként meg Shirosaki Jin énekli és ugyanúgy Bulldog a címe.

Ninja – Heart Welldone 1992

Ezt is megértem. Láttam életem első Johnny’s senpai koncertjét. Most pedig következzen élménybeszámoló és bemutatás.

A Ninja 1990-ben alakult, és hat tagból állt, ők: Furukawa Eiji, Masaki Shinya, Takagi Nobuhide, Endo Naoto, Shiga Yasunobu és Yanagisawa Susumu. Nem voltak egy “nagy szabású” csapat – albumaik mindössze 5-9 számból álltak (persze ez nem azt jelenti hogy nem voltak jók, mert ez nem igaz). Zenei stílusuk a pop, a tradicionális muzsika és az enka keveréke, és meg kell hagyni, nagyon jól hangzik. Na de térjünk szépen át a bejegyzés témájára.

Mint már említettem, nem voltak nagy szabásúak. Ennek megfelelően ez a nagykoncert is mindössze 50 perces, és ebből kb 35-40 perc ami tényleg koncert, a többi egy kis monológ a tagoktól, illetve “szabadtéri előadás”. Persze semmi jóra ne számítsunk – bár régebben közel sem playbackeltek annyit, a Johnny’s Johnny’s marad, s az egész előadás tulajdonképpen tátogás tánccal spékelve. – sóhajt -

Nos hát, nyomban azzal kezdődik a videó, hogy kiég a retinánk a Johnny’s-os ruhatervezők stílusának egy tipikus képviselőjétől.

Szerencsére ezt a borzadványt rövid időn belül ledobják, alóla pedig előbukkan egy újabb rettenet, ami távolról terepszínű katonai cuccnak tűnik, de valójában nagyon nem az.

Vígan “dalolnak” tovább, és a többi ruhájuk közül már csak egy említésre méltó, de azt majd kicsit később.

Ezek a számok mentek le a koncin:

Johnny’s World e Youkosu (Welcome To The Johnny’s World)

Addressed To You

With Love From Yamatonesia

Maitta

Omatsuri Ninja (Festival Ninja)

Apple Statement

Hey! Rickshawman

If You Love Me

What Can I Do

Harasho!

Villains

Dearest

Omatsuri Ninja

Megeszem a kalapom ha ez mind lement teljesen. XD Tippem az hogy többet egybevágtak.

A táncos része a dolognak az látványos, tipikus Johnny’s Jimusho-féle akrobatamutatványos-csípőrázásos gyönyörűség.

A tagok kis beszédei is érdekesek. Valószínűleg kedvenc foglalatosságaik művelése közben interjúvolták meg őket, volt, amelyik úszott, egy másik versenyautózott.  Persze a fanservice-t nem hagyhatták ki, a kamera gondosan végigméregeti az adott ember különböző testrészeit a fejükön kívül, főleg a mellkasukat. Közben régi fotókat láthatunk kedvenceinkről, hogy hogy néztek ki iskolás korukban.

Ha már fanservice! A videó egy részében egy szál kék kertésznadrágban táncikálnak és tátognak nekünk, tehát félmeztelenül. (És ez volt az a darab amit még a ruhás bekezdésben elhalogattam későbbre.) Tipikus. xD

(Jin előfutára a csávó… xD Ő is olyan mint egy kistehén.)

Szóval jó kis előadás ez. Akik szeretik a régi Johnny’s bandákat, azoknak ajánlom.