Nos hát, történetünk azzal kezdődik, amikor Mikulás megelégelte, hogy a rénszarvasai túl lassúak, ráadásul pihenniük és enniük is kell néha a nagy út közben. “Ejnye, ezek a rénszarvasok de ellustultak az utóbbi évezred során…! Na nem baj, nem muszáj nekem rájuk támaszkodni…” Nem is tétovázott sokat. Hóval fedett, napelemes kis háza kertjének sarkában egy forróvizes gejzír tört fel, de eddig még nem tudta mihez is kezdjen vele. Most megvilágosult. Az egyik napelemet leszerelte házacskája tetejéről, arra rápakolta, majd erős bőrszíjjal rögzítette az ajándékokat.
Végül odahúzta az újdonsült ajándékhordó eszközt a gejzír nyílásához… és várt, erősen kapaszkodva. A gejzír hamarosan működésbe lépett, Mikulásunk pedig 100000 km/h sebességgel kirepült az űrbe. Ott hatalmas varázserejét és a Tininindzsa Teknőcök újabb szériájából eltanult oxigén nélküli túlélést biztosító meditálást alkalmazva sorban elkezdte az ajándékokat a megfelelő gyermekek házának kéményébe irányítani.
Közben a japán maffia űrsiklói felfedezték, hogy a titkos adatokat szállító még titkosabb üzenővonalakat zavarja valami idegen anyag. Na vajon mi lehet az? Hát persze, Mikulás űrszondája. Természetesen a sok talpnyaló jelentette nyomban a nagyfőnöknek a helyzetet, aki tétovázás nélkül kimondta a bűvös szót: “megsemmisíteni”.
Így hát a maffiának dolgozó űrkutatással foglalkozó cég igazgatója rövid időn belül kiküldetett egy rakétát, amivel szegény Mikulást lelőtték az égboltról.
Mikulásunk szerencsére megúszta a nagy esést, és szégyenkezve somfordált be házikójába, ahol a rénszarvasok egytől egyig lesajnáló, gúnyos vigyorral meredtek rá…
… kivéve az utolsót, aki már békésen szundikált.
Mikulás hiába kérlelte őket, nem voltak hajlandóak elindulni a világ körüli útra. Nem és nem!!!! Így már csak egy reménysége volt szegénynek… Rudolf. Az állandóan náthás Rudolf megértette, hogy Mikulás nagy bajban van, és hogy számít rá, így hát egyedül ő lett befogva a szánba. Kicsit lassan, de biztosan elszállították a gyerekeknek az ajándékokat…
Már azt hitték, minden rendben, amikor egy gyerek így szólt az apjához: “Apa, égett a macim feneke…”
Mint kiderült, hogy amíg az űrből dobálta az ajándékokat, ezzel egyúttal a kandallókat se ellenőrizte… Így sok játék megégett, és elégedetlen szülők tömegei özönlötték el az Északi-sarkot…
Mikulás kicserélte az ajándékokat, így megúszta, hogy megtépjék párszor gondosan fésült szakállát. A rénszarvasok megbocsátottak neki – de csak 10 tonna takarmány fejében. És boldogan éltek amíg… amíg jött a követező karácsony, amiko ris Mikulás megint hülyeséget csinált… De erről majd jövőre.
Boldog karácsonyt mindenkinek!!!! ^^
